„Ahol nem törődnek az idősekkel, a fiataloknak sincs jövőjük!” (Ferenc pápa)

„Ahol nem törődnek az idősekkel, a fiataloknak sincs jövőjük!” (Ferenc pápa)

1991 óta október 1. az idősek világnapja. Ma világszerte csaknem 800 millió 65 évnél idősebb ember él a Földön. Az egyes országok kultúrájában szembetűnő különbségek egyike, ahogyan az idősekkel bánnak. Nálunk, Jászalsószentgyörgyön, az általános iskolások már tudják, hogy létezik egy csodahíd, ami szívből, jókedvből, együtt töltött időből és sok-sok szeretetből épült.
Október 3-án a 4.b közös időutazásra hívta településünk örökifjait. Már napokkal az esemény előtt gyakran hallottuk az izgatott készülődés hangjait az iskola falai között. A gyerekek verseket, dalokat, vicceket gyűjtöttek és tanultak; süteményt és kedves üdvözlőkártyát készítettek, gyakoroltak a nagy napra.
Kedden délelőtt a Lippay Lajos Közösségi Házban a lelkes kis csapat csillogó szemekkel figyelte, hogy a sok-sok nagymama és nagypapa a teremben vajon mit fog szólni majd az ő szeretet-előadásukhoz.
Egy percig sem volt aggódnivalójuk, hiszen a majdnem félórás produkció alatt községünk nyugdíjasai hol hangos kacagással, hol könnyes szemmel figyelték a gyerekek minden szavát.
Virág Emese tanító néni igazán ért az emberi szívhez, hiszen amikor már éppen kibuggyant volna egy-egy könnycsepp, máris nevetni kellett a frappáns összekötő szövegen, a mókás, nyugdíjasokról szóló történeten, vagy éppen majdnem táncra perdülni, miközben sok kis gyerekhangon zengett a teremben, hogy ellopták a biciklim. A gyerekek ragyogtak, a régóta fiatalok pedig meghatottan fogadták a rendhagyó köszöntést.
Aznap délelőtt a közösségi ház terme megtelt napsugaras boldogsággal, és megtelt új reménnyel. Ezek a gyerekek sokkal többet tanultak meg ezekből a pillanatokból, mint egy-egy szép vers vagy dal: megtanulták, hogy a jövőjük csak akkor létezik, ha szorosan kötődnek a múltjukhoz. Hiszen ki mesélhetne nekik jobban arról, milyen volt az élet akkor, amikor nem voltunk körülvéve háztartási gépekkel, autókkal, telefonnal, internettel. Ki mondhatná el, milyen volt az élet előttük. Kitől tanulhatnák meg, hogyan kell megszerelni a bicajt, vagy rétest sütni, olyan igazit, békebelit. A legszebb pillanat volt ezen a kedden, hogy a generációs skála két vége egyszer csak összeért. Az örökifjak látták egykori önmaguk arcát a gyerekek arcában, és ezek a kis palánták megértettek valamit abból az örökérvényű üzenetből, mit is jelent az, hogy törődjünk az idősekkel.