~ A mi idei pedagógusnapunk ~ 2023.06.01.

Én még emlékszem általános iskolás korom pedagógusnapjaira, de mióta felnőtt vagyok (és pedagógus), úgy érzem, ez az ünnep lassan a feledés homályába merül a sok egyéb jeles nap mellett. Évről évre kevesebben választják ezt a nem könnyű, de annál szebb hivatást: tanítani, nevelni.
Mi Jászalsószentgyörgyön szerencsések vagyunk, hogy nálunk az iskola egy nagy családként működik. Ennek a sajátos családnak tagjai a szülők, az intézmény dolgozói és persze e kettő között a legfontosabbak: a gyerekek. A két pólus – szülő és pedagógus – ugyanazért küzd nap mint nap: hogy a gyermekből értékes, boldog felnőtt váljék.
Tanév végére mind elfáradunk, és gyakran nekünk pedagógusoknak sem jut eszünkbe június első vasárnapja. Talán ezért is ért bennünket nagy meglepetésként a Szülői Szervezettől kapott névre szóló, ízléses, dekoratív meghívó az Erzsébet Malomba június 1-re.
A tanév végi feladatok véghajrájában megfáradva gyülekeztünk, és az első pillanatban kiderült számunkra, hogy egy elegáns vacsorára érkeztünk. Azok az anyukák, akikkel tanév közben is gyakran találkozunk „közös gyerekeink” miatt, most az ajtóban állva fogadtak bennünket kedvesen beljebb invitálva, frissítővel kínálva. Már akkor elfogódottan néztünk körbe, izgatottan sutyorogtunk, mint a gyerekek az iskolában, azt találgatva, vajon miért áll egy vetítővászon a fal mellett, és milyen finomságokat rejthetnek a tálcák a bejárat melletti asztalon. Mi, akik a mindennapokban az irányításhoz, feladatok kiosztásához, szervezéshez szoktunk, most megilletődve, engedelmesen ültünk a szépen terített asztaloknál.
Hamarosan fény derült a vászon és a nagy hangfal titkára is. Csaknem egy tucatnyi gyerek csillogó, izgatott szempárja szegeződött ránk, miközben a Szülői Szervezet Elnökasszonya köszöntött bennünket. Hallgattam Őt, ahogyan gondosan megfogalmazott köszöntőbeszédét felolvasta, néztem az oldalt meghúzódó anyukák arcát, és abban a pillanatban tudtam, a jövőnk, pedagóguslétünk itt Jászalsószentgyörgyön hatalmas fordulóponthoz érkezett.
A gyerekek elmondták az erre az alkalomra megtanult szép gondolatokat, majd videófelvételről névre szóló videóüzeneteket kaptunk az általunk tanított diákjainktól arról, miért szeretnek bennünket. Az aranyosan elhadart vicces vagy épp megfontoltan, gyermeki bölcsességgel megfogalmazott komoly mondatok megláttatták, hogy milyenek vagyunk mi a mindennapokban a gyerekek szemében. Olyan tulajdonságainkat emelték ki, ami talán eszünkbe se jutott, hogy ők épp azt fedezték fel, számukra az jelenti azt, kik is vagyunk mi.
A jelenlévő gyerekektől ezután egyenként vehettük át a jövő tanévre szánt tollat és tanári zsebkönyvet, amit lelkesen mutogattunk egymásnak, hiszen az édesanyák nem elégedtek meg azzal, hogy nem ajándékoztak nekünk két egyformát, hanem gondosan válogatták név szerint, kihez milyen minta, szín illik. Örvendezve jegyeztük meg, hogy mindenkiét mennyire jól eltalálták. És közben úgy éreztük magunkat, mint a kisgyerek, aki el sem hiszi, hogy mindez tényleg az övé. A mi idei pedagógusnapunk igazán különleges volt. Túl azon, hogy minden mozzanata a meghívótól az ajándékokig rendkívül személyes és egyénre szabott volt, olyan értékes pillanatokat szereztek nekünk az anyukák a ránk áldozott idejükkel, belefektetett munkájukkal, figyelmességükkel, ami visszaadta számunkra a megbecsültség érzését. Azt, hogy fontos a munkák. Azt, hogy sokat érő a gyermekeikkel töltött időnk. Azt, hogy számítanak a szavaink. Aznap este újra visszakaptuk azt a hitet, amivel egykor mindannyian ezt a gyönyörű hivatást választottuk. Köszönjük a Szülői Szervezet képviselőinek az ajándékba kapott reményt is, mert az ő rendhagyó és különleges gesztusuk ezen az estén megteremtett egy új, bíztató jövőt ebben a nagy családban, amiben ők is, mi is ugyanazért munkálkodunk: a gyermekekért.

Víghné Olasz Anikó

Album neve: ~ A mi idei pedagógusnapunk ~ 2023.06.01.. (28 fotó)