József Attila nyomában 2019.

Örömmel tettem eleget a felkérésnek, miszerint vegyek részt az iskolások versmondó versenyén zsűriként. Megható és felemelő volt látni a nemrég még ovis gyerkőcöket, akik gyakran saját korlátaikat ledöntve, messze kilépve komfortzónájukból képviselték egy – egy író gondolatát. Izgalmas volt látni mi érdekli őket mostanában, hiszen igyekeztek testhezálló verseket választani. Ezek között megjelentek tréfás, ironikus fiú – lány kapcsolatot fricskáló, gyermekibb állatosak, nyelvtörők, de egészen komoly hangvételű versek is. Nem lehetett nem észrevenni tanár és diák szimbiózisát. Bár a kis versmondó adta arcát kettőjük munkájának, a kontakt közöttük mindvégig megmaradt. Látszott az összhang, a támasz és biztonság. Öröm volt látni az osztályfőnökök és szülők büszke jelenlétét az eseményen, a tekintetüket melyben féltő aggódás és támogató biztatás egyszerre volt jelen. Méltó megemlékezése volt ez a Költészet Napjának.  Gratulálok minden résztvevőnek, és köszönöm, hogy veletek lehettem!

    Gál Katalin

(óvodapedagógus)

[srizonfbalbum id=108]