Kulcs a neveléshez

„Három nyelven beszél, két diplomája van – mégis boldogtalan. Pedig ha megmérnék az IQ-ját, az értelmi intelligenciája nagyon magas lenne. Miért nem boldogul mégsem az életben? Miért nem jön ki a főnökével? Mért megy tönkre a párkapcsolata? Miért nem képes a rugalmas problémamegoldásra? Az IQ mellett foglalkozott valaki az érzelmi intelligenciájával?”

E „kimeneti” kérdések is elhangoztak azon az előadáson, amely a fenti címmel a „Társadalmi szerepvállalás erősítése a közösségek fejlesztésével a Szent György Katolikus Általános Iskolában” című pályázat által lehetőséget teremtve került megrendezésre 2018. február 27-én 18 órától a Faluházban. Az előadó: Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő egy nem mindennapi előadásban adott segítséget mindennapi nevelési, önnevelési és életvezetési problémáinkra, szemléletes, humoros példákkal és számtalan kutatás eredményét felsorakoztató „makacs tényeket” bemutatva. A négygyermekes, elméleti és gyakorlati pedagógiával foglalkozó anya és pedagógus előadása elején elmondta, hogy a Josef Kentenich (a katolikus Schönstatt lelkiségi mozgalom alapítója) által alapított családmozgalomhoz tartoznak, amelyből sokat merítettek házasságuk, családi életük terén.

„Lélekmozgás-, kötődés-, bizalom-, szövetség- és eszménypedagógia”. Ezek alkotják Uzsalyné Pécsi Rita Kentenich atya pedagógiai rendszerére épülő módszertanának öt főrészét. Kentenich atya nevelői gondolkodása és gyakorlata korát megelőzve olyan irányokat jelölt ki, amelyeket ma messzemenőkig alátámaszt a modern neveléstudomány vagy az agykutatás. Ez a családban és intézményben egyaránt megvalósítható pedagógia az ember személyiségfejlődését messzemenően figyelembe vevő gondolkodáson és gyakorlaton alapul.

Az egyes területek között nincs rangsor. Hol az egyik, hogy valamelyik másik kerül felülre, ahogyan a kerék forog. Először a mozgás- – a lélek mozgását kísérő – pedagógiát szoktuk átgondolni, hogy milyen életmozgások zajlanak egy gyermekben az egyes életkorokban. Mindig el kell kapni azokat a lehetőségeket, amelyekre aktuálisan „nyitva áll az emberben az időablak”. Ezt hívja Kentenich atya mozgáspedagógiának. Ezután következik a bizalom pedagógiája. Az életmozgás következtében létrejövő minden váltás, változás krízissel jár, amelyet általában nem akarunk elfogadni. E krízisek megélésében és a továbblépésben a bizalmi légkörrel tudunk a legtöbbet segíteni nevelőként. Mert elsősorban nem módszerekkel, eszközökkel, hanem légkörrel nevelünk. A bizalom légkörének kialakításához gyakorlati támpontokat nyújtunk. Áttekintjük, mi szükséges például ahhoz, hogy a kisgyermekben kialakuljon az ősbizalom, hogy a kisiskolás önállósodjon, vagy hogy biztonságban érezze magát a serdülő. A harmadik terület a kötődés pedagógiája, amellyel mostanában sajnos alig foglalkozik a szakma. Kentenich atya ezzel szemben ki merte jelenteni, hogy kötődés nélkül nincs nevelés. A mai társadalom egyik fő problémája a kötődésre való képtelenség: egész nemzedékek nőnek fel úgy, hogy tagjai félnek, illetve nem tudnak biztonsággal kötődni. Ha nincs személyes kapcsolat és ráhangolódás két ember között, akkor sem a családban, sem az intézményekben nem fog működni a nevelés.

Minden nevelés alapja, hogy mit tesz és mit képvisel a szülő, a pedagógus. Mert elsősorban nem tartalmakkal, hanem azonosulással nevelünk. Comenius szerint: „Amit teszel, az olyan hangosan beszél, hogy nem hallom tőle, amit mondasz!” Tehát: irány az önnevelés! Ezen túlmenően pedig nagyon fontos, hogy ne csak az intellektust fejlesszük, hanem az érzelmekre is hassunk, mert csak így segíthetünk a teljes emberré válásban. Ne feledkezzünk meg arról, amit a tudomány ma már egyértelműen állít: döntéseink hetven százalékát az érzelmeink hatására hozzuk meg. Nagy a baj, ha ez az érzelmi háló szakadozott, satnya vagy egyenesen használhatatlan – ahogyan manapság gyakran tapasztalható számos felsőfokú képzettséggel rendelkező ember esetében is. Az egyik legfontosabb feladat tehát: a másik emberrel és közösségben átélhető jó élmények gyűjtése, amely által erősödik az érzelmi hálónk, amely egészséges személyiségünk fejlődésének alapja – adta fel az első házi feladatot a tanárnő.

Terveink szerint további alkalmakkor is szeretnénk folytani az együtt-gondolkodást.

                                                                                                          Tarnai Mihály

[srizonfbalbum id=42]