Az ember azt gondolná, hogy ez már természetes, pedig nagyon nem az... (Tavaly először jutott…
Pedagógusnapi köszönőlevél 2024
Kedves Szülők!
2024-ben, Édesanyámtól átvéve a tollat, engem ért a megtiszteltetés, hogy köszönetet mondjak a saját, és a kollégáim nevében is Önöknek. Amellett, hogy évről évre kevesebben választják a tanári pályát, férfi pedig szinte alig, külön büszkeség, hogy én lehetek az, aki most ezeket a sorokat leírhatja. A tanári hivatás olyan, mint egy háromlábú szék. A szék lábait a szülők, az intézmény dolgozói és a gyerekek alkotják. Ahhoz, hogy ez a szék stabil, terhelhető és kerek egész legyen, mindhárom lábra szükség van. Ha az egyik láb “hiányzik” a szék összeroskad, felborul.
Bár még első tanévem végén járok, mégis öröm számomra, hogy júniusig úgy állt ez a háromlábú szék, ahogy szeptemberben. Akkor igazolódott ez bennem igazán, egy nagy család része lenni, mikor a kezemben tartottam a Szülői Szervezettől kapott névre szóló meghívót, majd az ott kapott oklevelet. Mint korábban írtam, nekem ez az első tanévem, de bátran kijelenthetem, hogy életem legjobb döntését hoztam meg, mikor tanítani kezdtem.
A társaim hangját, gondolatait, érzéseit kihangosítva szeretnénk mi is köszönetet mondani azért, hogy érezhetjük a támogatásukat, bizalmukat és hitüket irányunkba. Azt, hogy életük legféltettebb kincsét nap mint nap ránk bízzák és hisznek benne, hogy értékkel távoznak majd egyszer a kezeink alól.
Köszönjük!
Vígh István